A mai egészségügyben a közgazdasági mutatók dominálnak, elsődleges a rentabilitás betartása. Ennek a megfelelésnek teljesítése közben többször feledésbe merül, hogy emberekkel dolgozunk, és rövid idő alatt minél alaposabban meg kellene ismernünk a panaszok hátterét. A helyzet azonban folyamatosan romlik, részben az ellátottak számának növekedésével (társadalom öregedése), ill. a ráfordítható keret csökkenésével, valamint az eü. személyzet rohamos csökkenésével.
Hasonlóan fontosnak tartom, hogy rohanó világunkban ne feledkezzünk meg a hozzánk panasszal forduló (talán nem is beteg) személy iránt mutatott empátiáról. Minden betegségen az orvos „nem tud” keresztül esni, bár vitathatatlanul ez a leghatékonyabb módja, hogy nem csak száraz tudományos szemlélettel, de érzelmileg is azonosulni tudjuk az általunk kivizsgálandó személlyel.